Az elmúlt hét évem A Gyűrűk Ura-trilógia írásával, rendezésével és produceri teendőivel telt. Ez volt életem legnagyobb kalandja – majdnem akkora, mint filmbeli főhőseinkké –, aludni vagy normális életet élni alig volt időm, és voltak napok, amikor azt kívántam, bárcsak vége lenne már.

Két év előkészítés után kétszázhetvennégy napot forgattunk, és ezt még egy hároméves utómunka követte. A produkció minden egyes fázisa rejtegetett különleges kihívásokat. Amikor egy-egy probléma végképp megoldhatatlannak tűnt, mindig feltettem magamnak azt a kérdést, hogy van-e bármi a világon, amivel szívesebben bajlódnék, mint ezzel a filmmel?

A válasz mindig az volt, hogy nincs.

Olyan szerencsés vagyok, hogy a legtehetségesebb stábbal és szereplőgárdával dolgozhatok együtt, amit csak rendező kívánhat magának ezen a földön. A hosszú évek közös munkája során nyilvánvaló volt, hogy egy dolog mindenkiben közös: az irodalmi alapanyag iránti feltétlen rajongás, ami mindenkit arra ösztönzött, hogy a lehető legjobb munkát végezze a filmekben. Örökké hálás leszek a New Line Cinemának, amiért lehetőséget adott, hogy vászonra vigyem a fejemben levő víziót Tolkien gyönyörű regényéről.

A trilógia immár kikerült a kezeim közül, átadtuk azoknak, akiknek készült: azoknak, akiket szintén elvarázsolt ez a csodálatos történet és azoknak, akik szeretik a mozit. (Peter Jackson)

A Szövetség küldetése lassan a végéhez közeledik.

Szauron seregei támadásra készülnek Gondor fővárosa, Minas Tirith ellen. Az emberek népének utolsó végvára, az egykor hatalmas birodalom irányítása ma egy gyengülő helytartó kezében van. Az embereknek most jobban szüksége lenne királyra, mint valaha. De vajon elég bátor lesz-e Aragorn, hogy felfedje származását, és szembenézzen végzetével?

Miközben Gandalf minden erejével azon van, hogy Gondorban sereget toborozzon, Théoden is összeszedi embereit a szomszédos Rohanban, hogy csatlakozzanak a háborúhoz Gondor oldalán. Bátorsága és szenvedélyes kitartása ellenére az emberek népének hadserege maréknyi csupán a birodalmat lerohanni készülő ellenfél hatalmas légiói mellett.

Minden győzelem áldozatokat követel. Nagy veszteségei ellenére a Szövetség tagjai is bátran indulnak életük legnagyobb csatájára, melyben egy nagy közös cél vezérli őket: minél inkább megnehezíteni Szauron dolgát, és esélyt adni Frodónak, hogy teljesítse küldetését.

Frodó, Samu és Gollam egyre mélyebbre hatolnak a gonosz földjének belseje felé, miközben Frodó emberfeletti küzdelmet vív a Gyűrűvel, ami folyamatosan teszteli hűségét és emberségét, ezért egyre inkább társaira kell hagyatkoznia.

A király visszatér, mielőtt elvezetne Tolkien trilógiájának befejezéséhez, meghökkentő kalandokat tartogat még számunkra az emberek népének hősi harcáról és arról, hogy kellő bátorsággal, elkötelezettséggel és céltudatossággal még a legkisebb is fordíthat egyet a világ kerekén.

A Gyűrűk Ura-trilógiából leginkább a harmadik epizód világít rá Tolkien regényének lényegére. „Egyfelől ott ez a mindent elsöprő háború, másfelől itt ez a két apró hobbit, Frodó és Samu – mondja Peter Jackson. – A mindent eldöntő háború kimenetele átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt ennek a két apró lénynek a kezében van, ezért az ő sorsuk megmutatása volt a legfontosabb számomra.

Minden storyline, amit követtünk, szereplőink kalandos utazása – ami érdekli őket, amiért harcolnak, amiért barátaikat vesztették el – ehhez a filmhez vezetett – folytatja a rendező. – A figurák az őket ért események hatására nagy változáson mennek keresztül útjuk során, soha többé nem lesznek olyanok, mint a történet elején. A király visszatér a legérzelmesebb a három film közül.”

A vonakodó király

A cím – A király visszatér – Aragornt takarja, akit Viggo Mortensen alakít. Gondor trónjának örököse vonakodik elődei nyomába lépni, ezért egy Vándor titokzatos álcájában járja Középfölde országait, és alkalomadtán megfontolt támadásokkal gyengíti Szauron hatalmát. Gondor trónja tehát egyelőre üres. A királyság hanyatlik. Amikor Szauron sereget gyűjt, hogy elpusztítsa Középfölde népeit, elérkezik a pillanat, hogy Aragorn előlépjen. „Hogyan kell felvenni egy királyi palástot? Hogyan kell viselni? Hogyan lehet kijelenteni, hogy én vagyok az, akit követnetek kell? Aragorn ilyen kérdéseken gyötrődik, mert tisztában van vele, hogy mit tesz az emberrel a hatalom” – magyarázza a rendező.

Aragornt rettentő problémák gyötrik származásával és elődei döntéseivel kapcsolatban, akik kegyvesztettek lettek a hatalom iránti szenvedélyük miatt, és az is nyomasztja, hogy nem biztos benne, vajon tényleg ő-e a kiválasztott. „Ő a trón örököse, ő az egyetlen személy Minas Tirith-ben, aki képes betölteni ezt a pozíciót, de ő nem biztos benne, hogy érdemes arra, hogy az emberi nem vezetője legyen – magyarázza Jackson. – Aragornnak hinnie kell népe nemességében.”

Mortensen szerint Aragorn született vezető, akinek igazi természete sokáig rejtve marad. „Az olyan figurák, mint Aragorn – ahogy Artúr király is vagy Mózes –, akit nem vérszerinti rokonok neveltek fel, rejtőzködnek, amíg nincsenek felkészülve az identitásukkal való szembesülésre és nem állnak készen a származásukból fakadó felelősség vállalására. Aragorn tündék közt nevelkedett Rivendellben, fogadott fia Elrondnak, a tündekirálynak, de végül kénytelen farkasszemet nézni végzetével, hogy megértse Középfölde évezredes tragikus történetét, és hogy reményt és igazságot hozzon e föld minden egyes teremtménye számára.”

A trón Aragorn számára a hatalom utáni elkeseredett hajszát jelképezi, ami megkísértette és végül elpusztította elődeit. Fél, hogy ő sem lesz többé az, ami korábban, ha gyakorolni kezdi hatalmát. Útja során azonban olyan motivációra lel, ami egyáltalán nem a hatalomról szól. „Egy város forog kockán, ami az ellenség kezébe hullik – magyarázza Philippa Boyens, az egyik forgatókönyvíró. – Ennek következtében nagyon sok ember halna meg. Aragorn úgy dönt, hogy vállalja, amit vállalnia kell, ha ezzel emberek életét mentheti meg. Elfogadja a trónt. Szándékai tiszták, a hatalom nem magáért a hatalomért kell neki, épp ez az egyik oka annak, hogy a Gyűrű nem kísérti meg.”

Szauron még arra is képes, hogy az idő visszafordíthatatlan kerekét a halál szolgálatába állítsa. Aragorn nem kerülheti el a találkozást az elődeit elárulók e világon rekedt szellemeivel a Holtak Ösvényén. Erről az ösvényről talán soha térhet vissza, mégis gondolkodás nélkül elindul rajta, hogy megakadályozza népe elpusztítását, és megmentse szeretteit a lemészárlástól. „Számomra ez a történet arról szól, hogy milyen lehet tudatosan farkasszemet nézni a halállal” – szögezi le Mortensen.

Gandalf (Ian McKellen) tartja lendületben a Szövetséget. Gandalf többé már nem pusztán bölcs és jóságos kívülálló, ő is csatlakozik a harcosokhoz. „Gandalf egyfajta tábornoka ennek a háborúnak – mondja Boyens. – Ő indukálta, ő siettette, hogy megtörténjen, ezért most vállalnia kell a felelősséget. Ez egy fenséges hazárdjáték. Ez is a hatalom egyfajta gyakorlása, amiért szintén nagy árat kell fizetni.”

Az Egy Gyűrű sötét hatalma csak úgy fékezhető meg, ha hordozója, Frodó (Elijah Wood) – az egyetlen, aki képes ellenállni gonosz varázsának – eljut a Végzet Hegyére, oda, ahol annak idején Szauron kovácsolta a Gyűrűt, és sikerül elpusztítania azt. A Gyűrű minden egyes lépéssel egyre nehezebb lesz Frodó nyakában, és minél tovább viseli, annál inkább kifordítja önmagából. „Tulajdonképpen végignézzük, ahogy Frodót teljesen megrontja a Gyűrű, egészen addig a pontig, amikor a hobbit már nem is önmaga” – jegyzi meg Elijah Wood.

Gollam közelsége most már nem csak a Gyűrű gonoszságának elrettentő példája, hanem Frodó lehetséges sorsának tükre is. „Frodó már pontosan érzi, hogy mi a Gyűrű – mondja Boyens. – Érti ennek a dolognak a természetét, és tudja, hogy meg fogja próbálni elpusztítani őt. A Gyűrű fő fegyvere a kétség. Szerencsére Samu hű útitárs, ő az, aki erőlteti, hogy menjenek tovább, bármi is történik. Nincs más választásuk, mint kitartani.”

Középfölde legfelvilágosultabb lényei – mint Gandalf vagy Galadriel – tudatában vannak a jó és a rossz mindent átható hatalmának. Ők óvakodnának még csak megérinteni is a Gyűrűt, ami szörnyeteggé varázsolta Gollamot és Frodóra is kifejti negatív hatását. „Gollam az emberiség sötét oldala – jelenti ki ANDY SERKIS, a Gollamot megformáló színész. – De én nem elítélően közelítettem hozzá, nem úgy, mint egy síró-rívó, nyomorult gazfickóhoz. Démonizálni bárkit lehet, de ha nem próbáljuk megérteni őt, akkor nagyon keveset érünk.”

Frodó állandó társa küldetése során Samu. „Frodóra és Samura különbözően hatnak az őket ért megpróbáltatások, de kettejüknek együtt kell átlátniuk a dolgokon – mondja Jackson. – Frodó a Gyűrűhordozó. Ő az egyetlen, aki képes elvinni ezt a Gyűrűt a Végzet Hegyére, noha minden egyes lépés, amivel közelebb jut Mordorhoz, egyre nehezebb és nehezebb számára.”

Samu soha nem hagyná cserben Frodót, még így sem, hogy a Gyűrű egyre jobban eltávolítja őket egymástól. A régi barát jelenléte folyamatosan emlékezteti Frodót a Megyére, az otthoniakra, és hogy milyen volt az élete, mielőtt a Gyűrű keresztezte volna a sorsát. Barátságukat és Frodó épségét még saját életénél is előbbre tartva, Samu hűsége és határozottsága tartja életben a küldetést. „Tolkiennek van egy gyönyörű mondata Samuról: ’Az elhatározása szent volt, egyedül a halál törhette volna meg’ – meséli a rendező. – Azt hiszem, sikerült a szereplők többségét erre a kiindulópontra helyeznünk.”

Éowynt (Miranda Otto) és Trufát (Dominic Monagham) hátrahagyja maga mögött a sereg – Éowynt, mert nő, Trufát pedig, mert hobbit. „Éowyn nagyon csalódott, amiért nő volta miatt nem engedik harcolni – magyarázza Jackson. – Lélekben ő is harcos. Védeni akarja a népét. Meg akarja védeni nagybátyját, a királyt, akit szenvedélyesen szeret. Ezért nagyon furfangos módját eszeli ki az álcázásnak, hogy csatlakozhasson a sereghez. Aztán persze az elkeseredett küzdelem közepén szembesül a háború borzalmaival.”

Éowyn támasza és kísérője Trufa, akit ugyancsak megváltoztat ez a háború. „Egy hobbit számára elképesztő dolog közelről a háború – mondja Monaghan. – Nagyon elszomorító Trufát ilyen szituációban látni, vérrel és könnyekkel borítva. De Trufa szívében is megszólal a hang, hogy neki itt a helye a többiek között a csatatéren. Az ő motivációja is ugyanaz: megmenteni a barátait, megmenteni a világát.”

„A harmadik részben a konfliktusok nagy része apák és fiúk közt zajlik” – mondja Boyens.

A Gyűrűk Urában az apák tetteinek következménye mindig visszaszáll a fiaikra. Az utódok gyakran kerülnek ellentétbe az apai figurákkal. Éowynt fogadott apja, Théoden király eltiltja a háborútól, noha a lány végül kulcsfontosságú szerepet fog játszani a harc során. Théodent saját fiának halála kísérti, miközben ő az álnok Kígyónyelv káros hatása alatt állt.

Aragorn szerelme Arwen iránt és a vágy, hogy vele maradjon, szöges ellentétben áll fogadott apja, Elrond akaratával. Ez a konfliktus akkor kerül felszínre, amikor Aragorn meghozza végzetes döntését, hogy elindul a Holtak Ösvényén, hiszen épp Elrond az, akinek újra kell kovácsolnia a Királyok Kardját, és áldásával együtt átadnia azt Aragornnak.

És Gandalf, aki nyilvánvalóan a Szövetség minden tagja számára egyfajta apafigurát jelképez, legértékesebb fiát, Frodót bízza meg a legveszélyesebb feladattal – semmisítse meg a Gyűrűt a Végzet Hegyének gyomrában –, de nem tud a segítségére sietni, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

Talán a legjelentősebb és legszívszaggatóbb a Denethor (John Noble) és fiai, Boromir (Sean Bean) és Faramir (David Wenham) közti kapcsolat. Denethor, aki Gondor helytartója a király távollétében, vigasztalhatatlan kedvenc fia, Boromir elvesztése miatt, és meg van győződve arról, hogy egyetlen megmaradt fia, Faramir megtagadta őt, amikor nem élt a lehetőséggel, hogy elhozza neki az Egy Gyűrűt Gondorba. „Boromir volt Denethor kedvence – magyarázza Noble. – Nagy harcos volt és született vezető, miközben Faramir sokkal zárkózottabb figura, talán éppen Gandalf hatására. Boromir halála elviselhetetlen Denethor számára.”

Büntetésből vagy őrületből Denethor olyan feladattal bízta meg Faramirt, amiből aligha térhet vissza élve: Osgiliath ostromlott városához kell csapatokat vezetnie az orkok ellen. Faramir készségesen vállalta a feladatot. „Faramir őszinte, és egyáltalán nem politikus alkat – jegyzi meg Wenham. – Apja nem bízik benne. Abba a gyötrelmes helyzetbe kényszeríti fiát, hogy olyasmit tegyen, ami nem természete. Mivel Faramir szereti apját és bízik benne, tisztelete és megbecsülése jeléül szó szerint a halálba lovagol. Látja, hogy teljesen fölösleges visszatérni Osgiliathba, de szívesen adná az életét is Gondor jövőjéért és Középföldéért.”

„Ez egyszerűen értelmetlen, őrült ötlet – teszi hozzá Boyens. – Faramir mégis hősiesen teljesíti, mert szenved apja szeretetének hiányától. Gandalf azonban azt mondja neki: az apád szeret téged, és ezt fel is fogja ismerni, mielőtt bevégeztetik, úgyhogy ne dobd el az életed. Háborúban a könnyelműség gyakran nagyon személyes okokból ered, emberek egy másik ember életével játszanak.”

Rohan és Gondor kapcsolata emberemlékezet óta soha nem volt felhőtlen. De most, hogy a háború közösen fenyegeti őket, egyesítik erőiket, mert ez az egyetlen esélyük a túlélésre.

Rohan és Gondor végül egyesül közös ellensége ellen, ahogy a Szövetség különböző népekhez tartozó tagjai is hűséget fogadtak egymásnak. A tagokban a nagy próbatételt jelentő kalandok során végül szenvedélyes ragaszkodás alakult ki egymás iránt. Például nagy barátság, mint Gimli (John Rhys-Davies), a törp és Legolas (Orlando Bloom), a tünde között. Noha mielőtt a Gyűrűhordozó kíséretéhez csatlakoztak volna, ellenfelek voltak, de a túlélésért folytatott harc során egyre inkább támaszkodnak egymásra, kialakult köztük egy kötelék, ami fontosabb, mint a faj vagy a másik nép iráni előítéletek. „Nekünk is, ahogy a Szövetség tagjainak, egyenként és kollektívan fel kell ismernünk, hogy a békés egymás mellett éléshez csak az odafigyelésen és a megbocsátáson keresztül vezet út – mondja Mortensen. – Megbocsátani önmagunknak és másoknak, különösen azoknak, akik valaha ártani akartak nekünk. Szolidárisnak kell lennünk egymással, csak ez az erőfeszítés vezet ahhoz a felismeréshez, hogy alapvetően nincs különbség közöttünk.”

„Számomra ezek a figurák az élet pozitív aspektusát erősítik – teszi hozzá Andrew Lesine operatőr. – Ez nem szükségszerűen egy konkrét ideológiát, vallást vagy filozófiát reklámoz, de azt mondja, fogadd el, hogy a világban vannak különbözőségek, és arra születtünk, hogy együtt éljünk velük. Ha elég ember tartja fontosnak, hogy pozitív gondolatokkal és szeretettel közelítsen a világhoz, talán az emberi faj természetét is meg lehet változtatni. Ez a történet arra példa, hogy egy csoport hogyan győzedelmeskedik ezt a célt követve.”

Háborús időkben minden győzelemért nagyon nagy árat kell fizetni. De amíg él a remény, addig van esély, hogy a jó fog uralkodni. Bár Aragorn még saját önbizalmával birkózik, Arwen (Liv Tyler) rendíthetetlenül kitart a világ jövőjébe vetett hite mellett, feláldozva saját halhatatlanságát, hogy Aragornt küldetésében segítse és elkísérje. „Tolkien szenvedélyes volt az emberben lakozó jóságot illetően – jegyzi meg Boyens. – Ez az idea legerősebben talán Arwenben testesül meg, aki soha nem szűnik meg reménykedni, hogy az emberi fajnak van jövője.”

A kérdésfelvetés mikéntje teszi, hogy habár fél évszázada született, egy másik történelmi korszakban, A Gyűrűk Ura aktuális maradt máig. Sok olvasó, különösen a háború sötét éveiben, azt gondolta, hogy Tolkien a háborút és a militarista magatartást kritizálja monumentális regényében. „Nem hinném, hogy én lennék az 1939-es generáció egyetlen tagja, aki úgy érzi, hogy van itt egyfajta párhuzam a valódi világ politikai és katonai történései meg a regény között – állítja McKellen. – Tolkien részt vett az I. világháborúban és a II. alatt írta A Gyűrűk Urát, miközben a fia Észak-Franciaországban harcolt. Nem hiszem, hogy napjainkban vannak Szauronok, de akkor volt egy, Európa közepén. Egy pók, aki be akarta hálózni az egész világot, de a világ összefogott ellene, hogy ebben megakadályozza.”

A Szarumánt alakító Christopher Lee szerint egy zsenialitással, intellektussal és hatalommal rendelkező ember mellé, aki a sötét utat járja, mint Szarumán, mindig kell egy ellenpont, akivel összecsaphat. „Tolkien Gandalfot jelöli ki Szarumán ellenfeleként. Ezzel adott az egyetemes konfliktus jó és rossz között. Ennek mindenhol, minden közönség számára van jelentése, mert mindannyian ismerünk ilyen embereket és konfliktusokat a saját világunkból.”

„Szerintem A Gyűrűk Ura mindig érvényes történet lesz a hitelessége és a témája miatt – teszi hozzá Mark Ordesky executive producer. – Nem számít, melyik korszak melyik generációja találkozik vele. Ez a történet mindig fog tudni valami alapvetően fontosat mondani a közönségnek.”

„Egy mítoszt, éppúgy, mint egy vallást mindig táplálni, mindig használni kell, különben feledésbe merül – jegyzi meg Viggo Mortensen. – Tolkien nem csinált mást, mint hogy az emberiség archetipikus történeteinek az elemeiből egy új történetet épített, felhasználta a sagák és a kelta legendák elemeit, hogy a saját generációja számára is elérhetővé tegye őket. Most Peter Jackson teszi ugyanezt a mi generációnk számára.”

„Ez a történet a bátorságról, a barátságról és a világban valahol meglevő bölcsességről szól, továbbá arról, hogy ezek az értékek miként képesek felülkerekedni az ostobaságon és a gonoszságon – mondja Ian McKellen. – Szerintem ez a történet nem csupán a témája miatt alapvető, hanem briliáns hangneme miatt is, és Peter Jackson is egy hasonlóan briliáns történetmondó. Ezért van az, hogy a filmek is annyira népszerűek, mint a regény.”